2014 július 01. 01:05 
Róth Norbert a magyar kerékpársport jeles személyisége és számtalan szebbnél szebb bringatúra szervezője-vezetője megosztja velünk, mire kell figyelnünk nyeregbe pattanás előtt és közben.
Felkészülés
Test: mivel az átlag magyar bringás nem a Mount Everest (nem létező) bicikliútjait akarja legyűrni, és 3 éves világkörüli utat sem tervez, sokkal inkább pár napos, síkvidéki, folyóparti, esetleg barátságos emelkedős-lejtős túrákra gerjed, ezért neki nincs szüksége kemény felkészülésre. Nyilván nem árt, ha valaki viszonylag rendszeresen bringázik, hegyi túrára készülve pedig meg tud tekerni néhány hazai dombot. De a „normál” erőnlét bőven elegendő.
Lélek: ha nekivágunk, legyünk motiváltak, akarjuk végigcsinálni! Persze nem mindenáron, a cél nem a szívroham a negyedik nyeregben töltött nap végén. Ha hosszabb túrára megyünk, készüljünk fel a sorozatterhelésre. Szép dolog egyszer legyűrni a Budapest-Szentendre távot oda-vissza, de ennek akár három-négyszeresét 4-5-6 napon keresztül az más. Már reggel izomlázunk lehet, a nyeregbe pattanásnál azonnal fáj a fenekünk, fáradunk, egész nap monoton mozgást végzünk: mindezekre érdemes előre számítani.
A bringa legyen átvizsgálva: fékek, olajozás, jó nyereg, normál állapot. Kötelező elem a szerelőkészlet, a kerékkel egyező méretű pótgumi (nem vicc, erre nem mindenki figyel, amikor leemeli a polcról a belsőt).
Start
Öltözék: bringán mindig eggyel hidegebb van, mint kutyasétáltatás közben. Aranyszabály 1: nyeregben állandóan ellenszél van, akkor is, ha nem. Az emelkedőn egy réteggel könnyebben öltözködjünk, ilyenkor sosem fázunk meg, mert dolgozik a szervezetünk. A csúcsra érve vegyük fel a plusz réteget, mert akkor – és még inkább a lejtőn – viszont taknyosak lehetünk, alulötözve. Nedvszívó póló, pulcsi az jó, szivaccsal bélelt gatya még inkább. Ugyanis aranyszabály 2: egy idő után nincs kényelmes nyereg. A széldzseki dupla haszon, egyrészt nevében rejlő funkciója miatt tökéletes plusz réteg. Másrészt, ha élénk színű, az nemcsak divatos, hanem kiváltja a trendinek nehezen nevezhető láthatósági mellényt is. Úgy öltözködjünk, hogy egy hosszú túrán bármi lehet. Hegyekben a reggeli napsütéses órák után délutánra már összeállnak a felhők, sokszor minden nap esik az eső, síkvidéken tartós szél jöhet.
Bukósisakot hordani akkor is megéri, ha 10 km/órával fütyörészve kerekezünk az Alföld közepén, hiszen egy defekt, elénk ugró kutya, jobbkéz-szabályról álmában sem hallott BMW kabrió csúnya meglepetést okozhat. Norbi már sok felhasadt, kettétört sisakot látott, melyek hiányában ilyen állapotú koponyákat kellett volna megszemlélnie. Nem lett volna szép látvány!
Szemüveg (akár nap, akár fehér) szintén alap. Amikor 20 kilométeres sebességgel gurulunk önfeledten, akkor a kisebb-nagyobb tücskök, bogarak pont ennyivel csapódnak szemünkbe. Ez dupla nem-öröm. Egyrészt fáj. Viszont automatikusan odakapunk, kapirgáljuk, zsepit keresünk a zsebünkben, vagyis nem az útra koncentrálunk, mely tény könnyen elesésben kulminálhat.
A bringás kesztyű sem úri huncutság, még ha elsőre annak is látszik. Pereceléskor, amikor önkéntelenül lerakjuk a tenyerünket, a puha zselés anyag az ütés erejét is tompítja, és a bőrünket is megvédi a csúf horzsolásoktól.
Hosszabb úton legyen a bringán lámpa, mert az ötödik defekt után tuti ránk sötétedik, akár Szent Iván éjjelén is.
Kaja, pia: menet közben a csülökpörköltnél határozottan praktikusabb a müzliszelet, vagy csoki, ebédnek is inkább leves, saláta, szendvics. Inni sokszor kell keveset, ha egyben lehúzunk másfél litert, az hamar átfut rajtunk, nem épül be, és lötyög is a hasunkban. Egy pofa sör, vagy bor persze jólesik az út melletti kerékbárban, de érdemes alkoholmenteset, vagy a német találmányt, a radlert (limonádés, alacsony alkoholtartalmú sör) az arcunkba rakni.
De alapvetően take it easy: a 72 éves Károly bácsi és a 74 éves Sándor bácsi is vidáman végignyomta a holland bringatúrát. Ne legyintsetek, hogy síkvidék! Mert a kemény tengeri szél miatt olyan a haladás, mintha végig komoly emelkedőkön tekernénk.
