Barakablog Járj végére a világnak!

Magunk mögött hagyjuk Cote d' Azur 1. posztunk kanyargós, macskaköves, nizzai saláta- és kagylóevős, bájos kisvárosait és belevetjük magunkat a dél-francia hegyvidék szépségeibe.

Kezdjük mindjárt az előző posztunkban említett Loup folyóval, annak is keskeny szurdokával. A Loup- (azaz Farkas) szurdokvölgy a Riviéra, pontosabban Cannes hátországában kanyarog, mígnem boldogan belesimul a tengerbe. Az egyébként sem szürkészöld víz néhány helyen olyan áttetsző, türkizkék, hogy az még az azúr-parton is feltűnő. Ha felkeressük az alagutakkal tarkított panoráma-turistautat, legjobban a "Farkas-ugrásának" nevezett vízesés, zúgó fog megmaradni az emlékezetünkben. A franciák a turisták kedvéért a mészkőhegy oldalába sok teraszt és kilátópontot építettek, annak érdekében, hogy utóbbiak rácsodálkozzanak a hely szépségeire. Ezt ők meg is teszik, hiszen a Loup-szurdok természeti szépségekben könnyedén felveszi a versenyt a Riviéra kisvárosainak építészeti szépségeivel.

Ideális búvóhelyek, rejtekutak, báli forgatagok nagytükrös termekben, intrikák homályos folyosókon, vad kerti partik, hedonista vadászatok, orgiák, összeesküvések - mindezen sűrű élvezetekhez mi nyújthatna szebb hátteret a francia királyok és arisztokraták népes seregének, mint a Loire menti kastélyok? Rajtuk kívül olyan jelentéktelen :) elmék éltek és alkottak itt, hosszabb-rövidebb ideig, mint - a teljesség igénye nélkül - Szent Márton püspök, Leonardo da Vinci, Descartes, Balzac, Rabelais.

A Loire Franciaország leghosszabb folyója; több mint 1000 kilométeren kanyarog az ország közepén. A "tündérkertnek" nevezett terület, a kastélyok hona a Chambordtól Angersig terjedő, bő 200 kilométeres szakasz. Története nagyon hétköznapian (a középkorban nem ritkaságszámba menően) indult: a százéves háborúban, 1418-ban a tizenöt éves francia trónörököst, a későbbi VII. Károlyt kimenekítették a feldúlt Párizsból és Chinon kastélyában helyezték biztonságba. A rejtekhely annyira bejött a későbbi királynak és népes kíséretének, hogy a "Királyok völgye" a francia főnemesség kedvelt üdülőhelyévé vált. A szelíd folyópartot, rengeteg erdőt, kastélyokat, és kisebb-nagyobb városokat végigjárva ezen egy cseppet sem csodálkozunk. Felsorolhatnánk mind az X+1 csodás kastélyt, amivel több vaskos könyvet töltenénk meg, ezért itt és most be kell érnetek egy szubjektív válogatással.

Chambord a vidék legnagyobb reneszánsz kastélya. Felépítésére sem az időt, sem a munkáskezet nem sajnálták: 1800 szakember 15 éven keresztül építette. 440 helyiséget létrehozni tényleg időrabló foglalatosság. Az akkori korból apait, anyait beletettek, a hófehér épület egyszerre lovagvár és ékszerdoboz, a tetejéről tornyocskák, kémények döfnek az égre. Kicsit talán sok is a jóból - szerintem - súrolja a giccs határát. Állítólag maga Leonardó is beszállt a munkákba, sőt a híres kettős csigalépcsőt maga a Mester tervezte. A körötte terpeszkedő füves zöld kert rövid séta után sűrű erdőbe torkollik, ahol szinte várjuk Robin Hood felbukkanását, dacára annak, hogy az egy másik ország.