2014 július 14. 23:00
"Visszaindulok, mert megfagyok, mint kutyaszar decemberben" - ez nem egy mai rapszám refrénje, hanem az ország egyik legnagyobb tekintélyű grófi családja tagjának mondása. E szavak után elindult lefelé a hegyről. A helyszín a Kilimandzsáró, az időpont 1886 tavasza, a személy gróf Teleki Sámuel, az egyik legnagyobb magyar felfedező, Afrika-kutató. Aki - mint látjuk - nem volt híján hidegvérnek és humorérzéknek. Mindkettőre szüksége volt. 
Gondolom, a Teleki nevet nem kell bemutatni kedves honfitársaimnak. Egy kis gyorstalpaló: Erdély és Magyarország egyik legjelentősebb arisztokrata családja 1697 óta viseli a grófi rangot. Néhány családtag: Teleki Mihály, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancellárja, a családi vagyon megalapozója; Teleki Domokos neves nyelvművelő és ásványgyűjtő, a Jénai Ásványtani Társaság első elnöke; egy másik Mihály, író, II. Rákóczi Ferenc bizalmasa; Teleki Sándor, Petőfi "vad grófja", a jeles emlékiratíró; Teleki László, a Kegyencz írója, reformkori politikus, a Határozati Párt vezetője; Teleki Blanka, a magyar nőnevelés úttörője; Teleki Pál, a jeles földrajztudós, a későbbi miniszterelnök. És cikkünk hőse, Teleki Sámuel.
Ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot tanult, majd politikusként megismerkedett Rudolf trónörökössel a Magyar Földrajz Tudományok Társaság elnökével. Vele való barátsága többszöri, közös vadászatban nyilvánult meg. Rudolf unszolására és szponzorálásával indult el az Egyenlítő környéki Afrikába, ahol akkoriban még bőven akadt feltáratlan terület.
