2014 december 16. 06:00 Tegye fel a kezét, aki emlékszik a Delta című ex-TV műsor főcímére, melyben a sítalpas felfedezők jó nagy hóviharban caplatnak a hómezőn. Azok nem mi voltunk a Alacsony-Tátra kör tetején, de csak azért, mert nem volt ott egy operatőr. Simán lehettünk volna… Olyan hóviharban poroszkáltunk előre, hogy az előttem haladó bajtársamnak csak a hátizsákját láttam, a tarkóját már nem. Hoppácska, ez ám a kaland - mondhatjátok teljes joggal! Így is van. Mégsem véletlen, hogy a "Megcsináltuk!", "Fasza gyerekek vagyunk!", "Jó kis kaland volt!", "Erre életem végéig emlékezni fogok!" és hasonló, csillogó szemmel, kipirult arccal, boldogan-büszkén előadott megjegyzések csak a túra után, a szlovák síparadicsom fapados éttermében jöttek elő. Menet közben örültünk, hogy élünk.
Tényleg nagy kaland volt: hajnali ébredés, néhány órás buszozás után érkeztünk meg az Alacsony-Tátrába, az 1120 méter magasan (már ez 106 méterrel lepipálja hazánk legmagasabb csúcsát) található parkolóba. Itt belelovaltuk magunkat a vastag nadrág, tollkabát, síkesztyű, meleg sapka, termózokni összetevőket tartalmazó divatbemutatóba, majd drága túravezetőink kiosztották utunk főszereplőit, a hótalpakat!
A vidám kis szerkezetet az eszkimók és az Észak-Amerikai indiánok találták fel. Állati inakból készítették a teniszütő formájú tepsit, melyek nélkül télen egyszerűen éhen haltak volna. Merthogy reménytelen lett volna a 2-3-5-6- méteres (hol mennyi) szűz hóban vadászni, vagy ellenőrizni a kitett csapdák állapotát. Ami régen az életben maradás eszköze volt, ma vidám színekben pompázó (praktikusan, ha leesik rólad, könnyen megtalálod) piskóta alakú, könnyű műanyag cucc. A sífutólécekhez hasonló, de annál jóval rövidebb és szélesebb eszközt a bakancshoz rögzítjük. Elején cizellált fém fogacskák segítik a hóba marást, az alján lévő fém stoplik pedig a fagyott havon (tudjátok, hogy azt szaknyelven "firnes"-nek hívják?) való mászkálást. A sarka megemelkedik járás közben, nemtom miért, gyanítom, praktikus okokból. A cucc fő célja, hogy Jeti-talp nagyságúra növeli lábméretünket, ezzel elosztja testsúlyunk hóra nehezedő nyomását. Ennek okán járás közben jóval kevésbé süllyedünk el. Azért, ácsi, nem a hó tetején járunk, téli Jézus-szerűen (lásd vízen járás), így is kicsit belesüppedünk, de annyi kell is, nehogy túl egyszerű legyen a kardio fittness. Felcsatolásával a több méteres hóval fedett, vagy jeges utak is járhatóvá válnak.
