2014 december 29. 19:11 Ez év júniusában indítottuk el a Barakablogot. Ahogy azt a bevezetőben is kifejtettük, két nagy szerelmünk az utazás és az írás (na meg a fotózás, ez már három). És mi kell egy utazásról szóló blog sikeréhez? (költői kérdés…). A 7 hónap alatt több tízezren látogattatok el hozzánk, amit ezúton is nagyon köszönünk. Örülünk, hogy a posztok nagy részét kitette az Origo a címoldalra, a post.r rovatba.
Év vége egyrészt a visszatekintés, számadás, másrészt a jövőbe vetett töretlen hit ideje.
E két nekibuzdulás jegyében 2014-et egy minisorozattal zárjuk. Mai posztunkban az ez évi írások hangulatát villantjuk fel. Pár nap múlva pedig nekigyürkőzünk 2015 legérdekesebb helyszíneinek.
Ennek jegyében kívánunk mindenkinek nagyon boldog, utazásban gazdag Új évet!
Első posztunk arról szólt, hogy egy Balaton bringakör alatt kikkel találkozunk. Szembe jön a helyi postás, a lokális nyugdíjas bácsi-néni, a vidám kamaszok serege, sőt a decens német házaspár is. Ha már bringával arra jártunk, betekertük az Őrséget is. Csodás vidék, látni kell!
Egy gyors Azori-szigetek kitérő után megint nyeregbe pattantunk, hogy bemutassuk nektek a Garda-tavat bringás szemmel. Olaszország legszebb arcát itt mutatta nekünk. Jó, a dél-olasz vulkántúra sem megvetendő, főleg a Stromboli tetején ücsörögve belebámulni az alattunk dolgozó vulkán közepébe.
Mivel júliusban a brazil foci VB-n csüngött a világ szeme, emellett mi sem mehettünk el, le is írtuk, milyen szép és nyüzsgő nagyvárosai vannak a hatalmas országnak. Június végén a „hogy készül egy Baraka út” kulisszatitkaiba avattuk be a nagyérdeműt. A csöppnyi sziget Afrika aljánál pedig maga a paradicsom, amit Reunionnak hívnak.
Csodákért nem kell feltétlenül messzire menni, itt van mindjárt Montenegró, amely két posztot is megért! Majd kicsit távolabb kanyarodtunk: Nádai Laci túravezetőnk mesélt Teleki Sámuelről. Mint elmondta, Ő még mindig a derék magyar gróf szellemében vezeti a csapatokat a Kilimandzsáróra. Jó neki! Aki szereti amikor az adrenalin az agyába tolul, az azonnal jelentkezzen egy via ferrata túrára. Ha bővebben is érdekli a téma, két júliusi posztunkban is olvashat róla.
Augusztusban maga Réz András vetette papírra, hogy mit is jelent a Baraka (kedvenc utazási irodánk nevén kívül.:). Filmesztétikai fejtegetését a hónap témája, Izland követte. Nem csupán azért, mert szerintünk a glóbusz egyik legcsodásabb helye, hanem mert ott megint történtek a dolgok. A drámai nevű Bardarbunga például hó végén működésbe lépett. Szerencsére most nem állt le a fél világ, mint 2010-ben az Eyjafjallajökull miatt (micsoda neveik vannak ezeknek…). Aztán a hó végén békésebb vizekre, a Dél-Dunára eveztünk. Olyan keményem toltuk, hogy a túra végén megérdemeltünk egy dús bajai halászlét.
A szeptember a happy napsütés jegyében telt. Madeira, Kuba, Dél-Olaszország, Provence. Vidám helyei a világnak, ugyebár?
Októberben egzotikumok nyomába eredtünk. A fantasztikus dél-afrikai kalandokat az Everest alaptábor (gatyát felkötni!), majd Malajzia követte. Csupa olyan sarka a világnak, ahová egyszer az életben el kell jutni (de legalábbis törekedni kell rá, abból baj nem lehet).
Novemberben Thaiföld legeldugottabb sarkai, legkúlabb homokos fövenyei és a világ legnagyobb tere (Mexikóváros, Zocalo), valamit az azték-maja kultúra gyöngyszemei közé éppen csak befért a bringaparadicsom, Koppenhága bemutatása.
És észre sem vettük, máris itt az év vége: decemberben két – egymástól nem csak kilométerben távol eső - világot prezentáltunk nektek. A környékbeli hegyeken abszolvált hótalpazás és Burma csodás templomai, arany Buddha szobrai és őserdeje a lelkünkben találkoztak egymással.
Hölgyeim és uraim, következik 2015!
