Barakablog Járj végére a világnak!

Sokszor csak az inspiráció, egy bátorító lökés hiányzik ahhoz, hogy útnak induljunk, és nagyon hamar rájöjjünk, hogy életünk egyik legnagyobb élményét hagytuk volna ki, ha nem indulunk útnak. Inspirációból számtalan van, de a legjobbak azok a történetek, amik hatalmas kalandokról szólnak. Egy ilyen sztori a norvég Marit Holmról szól, egy 20 éves lányról, aki társával keresztülvágott Alaszkán.

3000 kilométer, 292 nap, 46 medve, Lars Monsen, és egy kutya. És persze Marit Holm, a 20 éves norvég lány, aki hazudott Larsnak a koráról. Marit mesél:

Egy barátom hívta fel a figyelmemet Lars Monsen hirdetésére a Villmarksliv outdoor magazinban. Lars híres norvég utazó, aki a világ vad, északi részének nem kevés híres/hírhedt helyét bejárta már. Persze a petárda már régóta a fenekemben volt: a gimi után a trondheimi Vöröskereszt Hegyimentő csapatába kerültem. Itt kezdtem el mászni, természetet járni. Közben atletizáltam, röplabdáztam, kosaraztam, kéziztem. Szóval fizikailag bírtam a strapát.

Amikor olvastam Lars hirdetését, hogy női partnert keres egy alaszkai útra, nagyot dobbant a szívem, aztán gyorsan írtam egy levelet. Kicsit csaltam, 24 évesnek állítottam be magam. 38-an jelentkeztünk. Öt lány került a végső körbe, akiket elvitt egy próba-túrára a norvég hegyekbe. Én győztem!

A hétvégén startolt el a Baraka hollandiai kerékpártúrája, ami a helyi virágkertészetek csúcsidőszakát célozza meg. Minden parkok parkja a Keukenhof, a hollandiai virág-univerzum központja is szerepel a programban.

Ha már úgy adódott, hogy az idén Hollandia helyett itthon gyönyörködök a tulipánok és nárciszok csokraiban, nézd meg, hogy megy ez a virágoskertek "chimborazóján"!

Lisse városka mellett, Amszterdamtól délnyugatra már a 15. században létezett egy gyönyörű kastélypark, a Keukenhof (magyarul konyhakert), ahol a tulajdonos grófi család termesztette a különböző zöldségeket és fűszereket konyhája számára. 1949-ben a város akkori polgármestere itt hozta létre a mai parkot, hogy a hollandiai és európai virágtermelők bemutathassák termékeiket. Nem titkolt célja volt a holland tulipánexport megsegítése. Hatalmas méretei miatt ma is "Európa kertjének" nevezik. Bár minden évben csak 2 hónapig tart nyitva (március közepétől május közepéig) ez alatt több mint egymillió látogatót vonz. 32 hektáron 87 különböző fafajta és 800 tulipánfajta, összesen 7 millió szál virág pompázik a szivárvány minden színében.

Síelők és kirándulók hada, több száz kilométer hosszú sípálya-rendszerek, hütték és hatalmas hotel-komplexumok, Michelin-jegyzett éttermek, felvonók, autópályák, nagyra nőtt üdülővárosok. Mindez az Alpok. Na, ez az, amit ne keress a Pireneusokban! Ott a vad, szinte háborítatlan természet az úr. Találsz viszont világvégi kanyonokat, festői cirkuszvölgyeket, titokzatos kolostorokat, elenyésző számú menedékházat, annál is kevesebb települést, vad csúcsokat. És csendet. Sok-sok csendet.

A Pireneusok sok hegymászó és túrázó szerint a vén kontinens utolsó igazi magashegysége. A két nagy víz (a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán) között 415 kilométer hosszan elterülő láncolat központi része a legszebb. Itt a gránit alapot mészkő köpeny veszi körül. Az átkelés még ma sem egyszerű, a 21. századi közlekedő utak is inkább a két tengerparti sávban találhatók.

A központi mag egyik leglátványosabb része a Gavarnie cirkuszvölgy, ami a nevét adó falvacskától egyórányira található, de már messziről jól látható. Ahogy a neve mutatja, egy szikla-amfiteátrum, ahová csak gyalog, max szamárháton juthatunk el.

Ideális búvóhelyek, rejtekutak, báli forgatagok nagytükrös termekben, intrikák homályos folyosókon, vad kerti partik, hedonista vadászatok, orgiák, összeesküvések - mindezen sűrű élvezetekhez mi nyújthatna szebb hátteret a francia királyok és arisztokraták népes seregének, mint a Loire menti kastélyok? Rajtuk kívül olyan jelentéktelen :) elmék éltek és alkottak itt, hosszabb-rövidebb ideig, mint - a teljesség igénye nélkül - Szent Márton püspök, Leonardo da Vinci, Descartes, Balzac, Rabelais.

A Loire Franciaország leghosszabb folyója; több mint 1000 kilométeren kanyarog az ország közepén. A "tündérkertnek" nevezett terület, a kastélyok hona a Chambordtól Angersig terjedő, bő 200 kilométeres szakasz. Története nagyon hétköznapian (a középkorban nem ritkaságszámba menően) indult: a százéves háborúban, 1418-ban a tizenöt éves francia trónörököst, a későbbi VII. Károlyt kimenekítették a feldúlt Párizsból és Chinon kastélyában helyezték biztonságba. A rejtekhely annyira bejött a későbbi királynak és népes kíséretének, hogy a "Királyok völgye" a francia főnemesség kedvelt üdülőhelyévé vált. A szelíd folyópartot, rengeteg erdőt, kastélyokat, és kisebb-nagyobb városokat végigjárva ezen egy cseppet sem csodálkozunk. Felsorolhatnánk mind az X+1 csodás kastélyt, amivel több vaskos könyvet töltenénk meg, ezért itt és most be kell érnetek egy szubjektív válogatással.

Chambord a vidék legnagyobb reneszánsz kastélya. Felépítésére sem az időt, sem a munkáskezet nem sajnálták: 1800 szakember 15 éven keresztül építette. 440 helyiséget létrehozni tényleg időrabló foglalatosság. Az akkori korból apait, anyait beletettek, a hófehér épület egyszerre lovagvár és ékszerdoboz, a tetejéről tornyocskák, kémények döfnek az égre. Kicsit talán sok is a jóból - szerintem - súrolja a giccs határát. Állítólag maga Leonardó is beszállt a munkákba, sőt a híres kettős csigalépcsőt maga a Mester tervezte. A körötte terpeszkedő füves zöld kert rövid séta után sűrű erdőbe torkollik, ahol szinte várjuk Robin Hood felbukkanását, dacára annak, hogy az egy másik ország.

Biztosan nyaraltál már az Isztrián. De gondoltad volna a tengerparti fövenyen napfürdőzve, hogy a félsziget belsejében milyen csodák vannak? Amiket a legjobb kerékpárral felfedezni? Most megnézheted mit mulasztottál el eddig, és mit pótolhatsz be. 

Akinek elege van a Stile Nacht-ból, befalta az összes ünnepi bejglit, elolvasta a harmadik, Karácsonyra kapott könyvet, már nem fér el a szánkóján, megunta a capuccinó-hegyeket a kedvenc kávézójában, az csatolja fel a hótalpat és irány valamelyik közeli hegyvidék, ahol csak rá vár egy vidám, ámde mégis testmozgást ígérő kirándulás.

A széles palettából néhány osztrák és szlovák paradicsomot választottunk ki, a döntés megkönnyítéséhez (vagy megnehezítéséhez).

Ausztria

A Rax-Alpok a hegység zord csúcsokkal szabdalt keleti elővidéke. A bécsiek és a magyarok egyik kedvenc túra- és mászóhelye. Legmagasabb csúcsa az erdei manók nevére hajazó Heukuppe, 9 méterrel nyúlik 2000 fölé.

Itt működik egy bahn, ami több mint 1000 méter szintkülönbséget küzd le, röpke 8 perc alatt. Innen mindenki kedvére válogathat a túrautak között. A hótalpazás szerelmesei azért imádják, mert a fennsík nagy magasságban fekszik, de csak kis szintkülönbségek jellemzik. Így nagyon elfáradni sem kell, mégis csodás környezetben, jó időben szinte állandó panorámát élvezve túrázhatunk.

Tegye fel a kezét, aki emlékszik a Delta című ex-TV műsor főcímére, melyben a sítalpas felfedezők jó nagy hóviharban caplatnak a hómezőn. Azok nem mi voltunk a Alacsony-Tátra kör tetején, de csak azért, mert nem volt ott egy operatőr. Simán lehettünk volna… Olyan hóviharban poroszkáltunk előre, hogy az előttem haladó bajtársamnak csak a hátizsákját láttam, a tarkóját már nem. Hoppácska, ez ám a kaland - mondhatjátok teljes joggal! Így is van. Mégsem véletlen, hogy a "Megcsináltuk!", "Fasza gyerekek vagyunk!", "Jó kis kaland volt!", "Erre életem végéig emlékezni fogok!" és hasonló, csillogó szemmel, kipirult arccal, boldogan-büszkén előadott megjegyzések csak a túra után, a szlovák síparadicsom fapados éttermében jöttek elő. Menet közben örültünk, hogy élünk.

Tényleg nagy kaland volt: hajnali ébredés, néhány órás buszozás után érkeztünk meg az Alacsony-Tátrába, az 1120 méter magasan (már ez 106 méterrel lepipálja hazánk legmagasabb csúcsát) található parkolóba. Itt belelovaltuk magunkat a vastag nadrág, tollkabát, síkesztyű, meleg sapka, termózokni összetevőket tartalmazó divatbemutatóba, majd drága túravezetőink kiosztották utunk főszereplőit, a hótalpakat!

A vidám kis szerkezetet az eszkimók és az Észak-Amerikai indiánok találták fel. Állati inakból készítették a teniszütő formájú tepsit, melyek nélkül télen egyszerűen éhen haltak volna. Merthogy reménytelen lett volna a 2-3-5-6- méteres (hol mennyi) szűz hóban vadászni, vagy ellenőrizni a kitett csapdák állapotát. Ami régen az életben maradás eszköze volt, ma vidám színekben pompázó (praktikusan, ha leesik rólad, könnyen megtalálod) piskóta alakú, könnyű műanyag cucc. A sífutólécekhez hasonló, de annál jóval rövidebb és szélesebb eszközt a bakancshoz rögzítjük. Elején cizellált fém fogacskák segítik a hóba marást, az alján lévő fém stoplik pedig a fagyott havon (tudjátok, hogy azt szaknyelven "firnes"-nek hívják?) való mászkálást. A sarka megemelkedik járás közben, nemtom miért, gyanítom, praktikus okokból. A cucc fő célja, hogy Jeti-talp nagyságúra növeli lábméretünket, ezzel elosztja testsúlyunk hóra nehezedő nyomását. Ennek okán járás közben jóval kevésbé süllyedünk el. Azért, ácsi, nem a hó tetején járunk, téli Jézus-szerűen (lásd vízen járás), így is kicsit belesüppedünk, de annyi kell is, nehogy túl egyszerű legyen a kardio fittness. Felcsatolásával a több méteres hóval fedett, vagy jeges utak is járhatóvá válnak.

Ha eddig lettek volna kétségeid, hogy télen nem lehet túrázni, íme a megoldás. Ilyenek a hótalpas túrák!

Hótalpas túrázás from Baraka utazások on Vimeo.

A Gemenci erdő

Kevés olyan hely van az országban, ahol ártéren, fák, bokrok között lehet kajakozni. A Gemenci erdő Európa egyik legnagyobb természetvédelmi területe, ahol nagyon király dolog össze-vissza csalinkázni. Túránk első napján az érdekes nevű Veránka-szigetről indulva szinte megközelíthetetlen ligeterdőkben evezünk a 30 kilométer hosszú, 7 kilométer széles tájvédelmi körzetben. Itt teljesen a víz az úr, még akkor is, amikor nincs árvíz. A sűrű nyírfás, fűzes tájak egészen különleges feelinget árasztanak. Néha nagyvadakat is látunk, vaddisznócsalád fut előlünk a fák közé, sőt a Gemencet világhírűvé tevő gímszarvasok közül is előcsap néha egy kisebb-nagyobb horda, általában szívet-lelket megremegtető bőgés közepette. Bocs a nagyképűségért, de az őzeket egy idő után már szinte unjuk. Felfelé is érdemes pillantgatnunk: szürkegémek, rétisasok, sólymok köröznek a fejünk fölött. Ez sem mindennapos a pesti flaszteron. És a csönd, ami néha már fáj. Na jó, ekkora fájdalmat sokáig el tudnánk viselni.

A túravezetés 90%-ban pszichológia. Olyan szerepkör, mint az edzőé - meséli Tassy Márk, aki tizen-éve űzi ezt a sportot. És sokszínű, mert minden csoport más. Egy 3-4 napos, 40 fős társasággal viszonylag egyszerű. Ott fennáll a 80-20% szabály, vagyis a résztvevőknek a többiek 80%-ával csak annyi interakciója van, hogy szia-szia. A 20%-kal meg jóban lesz. Viszont egy 2-3 hetes, 10 fős út más tészta: ott mindenki kommunikál mindenkivel, intenzív a csapatélet, akár akarjuk, akár nem. Főleg ha mászós, hajtós, amolyan együtt szívunk, együtt nevetünk túráról van szó.

Ilyenkor szerintem a vezető alaptevékenysége, hogy mindenkivel annyit foglalkozzon, hogy úgy érezze, vele is úgy törődik, mint mindenki mással. Ez nem könnyű feladat, mert a gondoskodás-igény természetesen egyéni. Az út elején meg kell teremteni a bizalmat. Erre sokféle technika létezik, én alapvetően az információadásban és az odafigyelésben hiszek. Szerintem a legfontosabbak a praktikus infók: hol mit vásároljanak, most vegyenek kaját, mert két napig nem látunk boltot, szálloda, időjárás, öltözködés, stb. Alapvetően minél több információt adunk, annál előbb alakul ki a kezdeti bizalom. Ilyenkor a résztvevők hamarabb elmondják, hogy melyik naptól, túrától tartanak, ami számunkra nagyon fontos infó.