2015 június 01. 05:38 Magunk mögött hagyjuk Cote d’ Azur 1. posztunk kanyargós, macskaköves, nizzai saláta- és kagylóevős, bájos kisvárosait és belevetjük magunkat a dél-francia hegyvidék szépségeibe.
Kezdjük mindjárt az előző posztunkban említett Loup folyóval, annak is keskeny szurdokával. A Loup- (azaz Farkas) szurdokvölgy a Riviéra, pontosabban Cannes hátországában kanyarog, mígnem boldogan belesimul a tengerbe. Az egyébként sem szürkészöld víz néhány helyen olyan áttetsző, türkizkék, hogy az még az azúr-parton is feltűnő. Ha felkeressük az alagutakkal tarkított panoráma-turistautat, legjobban a „Farkas-ugrásának” nevezett vízesés, zúgó fog megmaradni az emlékezetünkben. A franciák a turisták kedvéért a mészkőhegy oldalába sok teraszt és kilátópontot építettek, annak érdekében, hogy utóbbiak rácsodálkozzanak a hely szépségeire. Ezt ők meg is teszik, hiszen a Loup-szurdok természeti szépségekben könnyedén felveszi a versenyt a Riviéra kisvárosainak építészeti szépségeivel.
Az Esterel-hegység a Riviéra északi pereme, kapuja, őrző-védő gátja. A partszakasz legszebb részeit fogja közre, annak látványához igencsak hozzátéve a magáét. A 32 ezer hektáron fekvő Natura 2000-es terület jellegzetes vörös sziklákkal büszkélkedik, amelyek eredetileg Afrika partjainál keletkeztek. Nevét – az idevágó legenda szerint – a szép nevű Estérelle tündérről kapta, akihez termékenységük biztosítása végett fordultak a helyi asszonyok. A nagyobb valóságdarabot tartalmazó elmélet szerint viszont a „streil” szó lehetett a név eredete, utalva ezzel a terület nem túl termékeny összképére. Mindenesetre ez nem zavarta a remetéket, köztük is a leghíresebbet, Saint-Honorat-ot, hogy egy itteni barlangban éljen. Egy bizonyos Gaspard de Besse, a provance-i Rózsa Sándor pedig állítólag itt rejtette el a gazdagoktól rabolt kincseit. Sajnos nem érdemes keresnetek az ékszereket, aranyakat, mert eddig mindenki kudarcot vallott…
A Corniche de l'Esterel vagy Corniche d’Or, azaz „Aranypart” (sokatmondó név), az a 30 kilométeres szakasz, amely számos hajtűkanyarral fut a tenger fölött. Sok útikönyv szerint Európa legszebb autóútja. Az ilyen kategória persze mindig szubjektív, de az biztos, hogy toplistás.
A partra ereszkedve, a filmfesztiválra érkezők és a hasukat süttetők között, a Cannes-i Croisette-ről pont Saint Honorat-szigetére látunk rá, ahol az V. század óta élnek szerzetesek. A kolostort a névadó Szent Honoratus alapította, Ő írta elő a szigorú szabályzatot is a hozzá csatlakozó remetetársaknak. S bár őt – pechjére – Arles püspökévé nevezték ki, a közösség tovább él.
A posztunk végére hagytuk az igazi nagyágyút! Európa Grand Canyon-ja magasan dobogós a természeti látnivalók tekintetében. Az 1990-ben óta védett Verdon-szurdok még az e téren zavarba ejtően bőkezű Franciaországban is a csúcskategória. A folyó néhol 750 méter mély kanyont vájt magának, amelynek szélessége 6 (!) és 100 méter között változik. Ezzel Európa legnagyobb szurdokvölgyét alakította ki. 21 kilométeren át kanyarog, míg el nem éri a mesterségesen kialakított Lac de Sainte-Croix nevű tavat. A két víz találkozási pontján valami egészen természetfölötti kékséget csodálhatunk meg. Aki teheti, itt evezzen be a türkizkék vízen a kanyon falai közé. Nem fogja megunni a látványt!
