Barakablog Járj végére a világnak!

A "főváros" (ez az Angkor szó jelentése) a 802 és 1432 között fennállt Khmer Birodalom központja volt. Még ázsiai méretekben sem kis területről beszélünk: virágzása idején magában foglalta a mai Kambodzsa síkságait, Laosz és Thaiföld jelentős részét, a hajdani Kokinkínát és a Mekong-deltát. Maga a város egy hatalmas komplexum, mivel az egymást (néha békésen, de inkább vágó- és szúrószerszámok által) váltó uralkodók a központi mag köré időről időre megépítették a maguk "új" fővárosát. Ezeket négyszögletes, vizesárok-rendszerrel védett fal övezte. A központban a különböző isteneknek szentelt templom állt, északon a királyi palota, körötte a lakónegyedek. Természetesen minden építészeti elem a hindu vallás bizonyos szimbólumaira utalt: a falak és a vizesárkok a hegyeket és tengereket, a hidak a földi és az isteni világ közti kapcsolatot jelképezték.

Mivel csak a templomok épültek kőből az összes többi építmény - még a királyi paloták is - fából készültek, mára ezek mind az enyészeté lettek. Ezért a mai látogató Angkort egy hatalmas, a dzsungelből félig kinövő, misztikus templomvárosnak látja.

A balinéz hindu nem egy kifejezett világvallás, ettől függetlenül sokan szeretnék felvenni, ha alaposabban ismernék. Az "Istenek szigete" (ahogyan ezt a paradicsomi földdarabot hívják) az egyik legszebb, legizgalmasabb és legvidámabb hely a glóbuszon. Bali nemcsak földrajzilag képez külön szigetet Indonézia - a világ legnagyobb népességű muszlim országa - tengerében. A hinduizmus e sajátos ága hivatalos nevén az "agama hindu dharma" csak itt élő, egyedi hitvilág, ami az animista ősvallással keveredve izgalmas egységet alkot.

Az animizmus (anima: lélek, életerő) csodás tájkara röpít minket; tárgyai szellemek, lelkek, tündérek, démonok. Náluk mindennek lelke van, az élőknek, és az élettelenek nagy részének - teszem azt a háznak, vagy akár egy motornak - is. Ezt a világlátást leginkább a samanisztikus vallásokban és a sintoizmusban találhatjuk meg. Egyes elméletek szerint keletkezésének forrását az álmokban és az élettelen test látványában kell keresni. A természeti népeket - akik, ahogy e beszédes kifejezés mutatja, a természetben éltek/élnek - egy halott ember, állat, sőt mi több, egy elszáradt növény látványa arra a következtetésre juttatta, hogy a testnek függetlennek kell lennie a lélektől. Hitük szerint a lélek annak halála után tovább él. Ebben mondjuk, még nem nagyon különbözik a nagy világvallásoktól (például a kereszténységtől), viszont ők a lélek továbbélését nagyon vizuálisan, plasztikusan, a testi élethez hasonlóan képzelik el. A sírokba ételt, ruhát, használati tárgyakat helyeznek, mert a halott emberek szellemei ugyanolyan vágyakkal, indulatokkal rendelkeznek, mint az élők. Ezért jól kell tartani őket, ellenkező esetben segítőtárs helyett ellenség lesz belőlük. Ebbéli minőségükben betegséget, halált hozhatnak ránk. Innen nézvést logikus, hogy a beteg házához nem orvost, hanem sámánt, szelleműzőt, varázslót hívnak.

Hanoi óvárosában pompásan keveredik a párizsi építészet és a modern ázsiai világ. A manapság divatos budapesti biciklis forradalmat szorozzuk meg egymillióval, és máris képet kapunk a hanoi utcákról. A kétkerekű itt távolról sem csak közlekedési eszköz. Szállítanak és árulnak rajta mindent, gyereket nevelnek, szerelmeket szőnek. A kicsit tehetősebbek - akik száma, Ázsia más országaihoz hasonlóan Vietnamban is rakétasebességgel nő - bringa helyett robogóra váltanak. A 3 milliós városban szinte lottónyereménnyel ér fel, ha valaki egy csendes utcát talál.

A néhai főelvtárs, Ho Chi Minh Mauzóleumát azért érdemes felkeresni, mert hasonló szocialista retteneteket ma már ritkán látni az ex-szocialista blokkban. Mesés látvány viszont az Egy Oszlop Pagoda, és még inkább a vízparti, kicsit őserdei környezetben fekvő Tran Quoc Pagoda. De leginkább akkor érthetjük meg Hanoit, ha belevágunk a közepébe és hagyjuk magunkat sodródni a forgataggal.

Színes kaftános kereskedők visszafojtott alkudozásai, állandóan nyüzsgő tömeg emberhullámai, keleti sikátorok hangulata, a történelmi idők szele, egyszóval az Ezeregyéjszaka meséi. Elég csak annyit mondanunk: Selyemút. Ez a misztikus ködbe vesző, tájakat és világbirodalmakat összekötő úthálózat olyannyira rányomta a bélyegét erre a vidékre, hogy ma is jórészt emiatt az örökség miatt érdemes felkeresni. A Selyemút több mint 8000 kilométer hosszan kötötte össze évszázadokon át Kelet-, Dél- és Nyugat-Ázsiát, a Mediterráneumon keresztül Európával és Észak-Afrikával. A rengeteg áru mellett grandiózus szállítószalagként világnézeteket, kultúrákat, vallásokat, tudományos ismereteket közvetített Kína, Egyiptom, Perzsia, Arábia, India, Róma és Bizánc között. Kereskedők, zarándokok, szerzetesek, katonák, tudósok, nomádok és városlakók, papok és kalandorok járták útjait. Ez volt az ókor és a kora középkor internete.

Burma a Távol-Kelet nagy turistaparadicsomai támasztotta verseny - és a katonai junta közelmúltbeli tettei - miatt a megérdemeltnél jóval kisebb figyelmet kap. Pedig Délkelet-Ázsia egyik legszebb országa, ahol fantasztikus trópusi őserdőkbe, érdekes alakú kúpkarsztokba, ötezer méteres hegyekbe és sok ezer éves kulturális emlékekbe botlunk lépten-nyomon. Rózsa Edvárd túravezetőnk segítségével most e gyönyörű ország életébe pillanthatunk be. Ő a rengeteg természeti és tárgyi emlék mellett a helyiek vidámsága, kedvessége és vendégszeretete miatt szeret ide járni.

Yangon - amit a brit gyarmati időkből Rangoonkét ismertünk - az ország - melynek mai hivatalos neve Myanmar - ötmilliós metropolisza az Irrawaddy folyó deltájában fekszik. (Tudjátok, aminek "sárgás, mocskos, krokodiloktól hemzsegő felületén" utazott a Kölyök, a Rozsdás és a Főorvos Rejtő Jenő örökbecsű regényében, az Elveszett cirkálóban). Yangonban ezen kívül egész Délkelet-Ázsia legszebb brit koloniális stílusban épült belvárosa is fogad minket. A város epicentrumát a 2500 éves Sule Pagoda foglalja el, amelynek a tradíciók ápolása mellett ma is aktív szerep jut: mind az 1988-as, mind a 2007-es nagy felkelés innen indult. A festői Kandawgyi-tó szélén magasodik a szivárvány minden színében pompázó Királyi Bárka. Számunkra kicsit idegen, de azért király. Mindezek mégis eltörpülnek a város fő látványossága, a Shwedagon Pagoda mellett. A világ legrégebbi, 2500 éves pagodája 98 méter magas kupolájával (a pesti Bazilika csúcsa 96 méter) teljesen uralja a városképet. Az épület harmóniája a Taj Mahaléhoz hasonlítható. A nemesfémekkel kint is, bent is bőkezűen bántak, ez a világ leggazdagabban díszített sztúpája, 60 tonna tiszta arannyal borítva. Számtalan drágakő (jáde, rubint, zafír, gyémánt) csillog rajta, a csúcsán pedig 76 karátos gyémántot ragyog.

Másnap a Midnight Oil nevű ausztrál rockbanda híres dala a "Mountains of Burma" refrénjének engedve (tök jó szám, üsd be a YouTube-ba) az ország hegyein átrepülve Mandalaybe érkezünk. Az 1,2 milliós élénk város a Kína és India felé futó kereskedőutak találkozási pontjában fekszik. Rengeteg kínai bevándorló telepedett itt le. Burma utolsó királyi városa kulturális, vallási és művészeti központ. Ha minden egyes pagodájára egy napot szánnánk, majdnem két évünkbe telne A-tól Z-ig végigjárni őket. Edvárd szerint a legszebb a Kuthodaw Pagoda, és mi hiszünk neki. A szerzetesek a buddhista törvényeket 729 márványkőbe vésték, és minden egyes márványkövet egy-egy különálló, kicsi sztúpában helyeztek el. Ezt nevezik a "világ legnagyobb könyvének".

• Mianmar (régi nevén Burma), az ellentmondások országa: aranyozott pagodák kivilágítatlan, kátyús utak mentén. Szegénység, de sehol máshol nem tapasztalt kedvesség és vendégszeretet.
• A férfiak és a nők a hagyományos longjiban, azaz amolyan skót szoknyában járnak.
• Az arcok jellegzetesen fehérre vannak maszkírozva, az asszonyok (de sokszor a férfiak is) smink és napvédő krém gyanánt a thanakafa nedvét keverik össze pálmaolajjal, és ezt a krémet kenik az arcukra.
  
  
• Az országban a jobb oldalon közlekednek, az autók mégis jobbkormányosak. Az átállás ugyan már 1969-ben megtörtént, a sofőrök még nem barátkoztak meg az új autókkal, továbbra is ragaszkodnak a jobb oldali kormányhoz. Mivel így előzéskor nem látnak előre, egész jelrendszert dolgoztak ki, hogy az előttük-utánuk jövő autóknak milyen villogásokkal jelzik, szabad-e a pálya.
  
  

Előző posztunk végén jól elfáradtunk az elefántok hátán, ma viszont belépünk a Paradicsomba, aminek a neve Railay Beach. Szubjektív világcsoda listámon ez tuti dobogós: homokpadok, hófehér, átlátszó, befelé sötétedő tengeröblök, melyekbe függőleges sziklafalak szakadnak bele. Szerintem itt azért forgattak rengeteg amerikai filmet, hogy a sztárok és a stáb kipihenjék világfájdalmaikat. Csatlakozunk hozzájuk.

Ha nem mond nektek sokat az, hogy Krabi tartomány, akkor még vár rátok a szerencse. Aki már járt itt, az onnantól éjt-nappallá téve azon szorgoskodik a munkahelyén, gyűjti a zsét, hogy újra eljusson a világ e frenetikus csücskébe. A már a nevében is gyönyörű Andamán-tengeren mint-égen-a-csillag számú kisebb-nagyobb sziget található, amelyek simán a legszebbek a világon. Punktum, nincs vita, ellenérveket nem fogadok el!

Ha csak a külcsínt nézném, azt hinném, a londoni metróban vagyok. Belül viszont százszor kényelmesebb, sőt a kilátás távolról sem londoni, hanem buja dzsungel. Sűrű, áthatolhatatlan nagy fekete massza. E pillanatban viszonylag csendes, mert éjszaka van. Belülről mozizok, képek villannak fel az elmúlt két nap élményeiből. Amit nem akárhol töltöttünk, hanem egy másfajta (urbánus) dzsungelben, Bangkokban. Már a híre is… Nyugi, a valóság sokkal jobb! A Khao San Road-on például nem mi voltunk az egyetlen farangok (vagyis fehér külföldiek), sőt lassan több itt a svéd-norvég-dán-német, mint a helyi. És ne a szex turizmusra tessék gondolni, ez a városrész inkább a fiatal, hátizsákos utazók körében kedvelt. Kevés utca van a világon, ahol ennyien esnek egy négyzetcentiméterre! Első esti programunk azért nem rendhagyó: thai masszás, thai food. Mindkettő isteni!

Kevés annyira multikulti város van Ázsiában, mint Kuala Lumpur, pedig ott e téren elég nagy a verseny. A malájok, indiaiak, kínaiak, európaiak mellett a 3,5 magyarországnyi állam elképesztően sok, számunkra tök ismeretlen törzsének képviselői keverednek az utcákon. A legviharosabb sokféleség (hol máshol?) a kínai negyedben tobzódik. A hozzáértők szerint ez a város leghangulatosabb része, amiben van igazság. A 0-24 nyüzsgés, az ínycsiklandó illatokat terjesztő kifőzdék, a rengeteg árus, az élelmiszerpiacok alapvetések. Mindössze pár sarokra van innen a XXI. századi üzleti negyed, rengeteg csupa üveg felhőkarcolóval, bankokkal, kereskedőházakkal és a világ összes multi cégével. Sokkoló különbség!

A legtrendibb irányítószám a mindenki által jól ismert Petronas ikertornyok, melyek 452 méteres magasságukkal (88 emelet!) 2003-ig a világ legmagasabb épületét alkották. Az ikertornyokat 172 méter magasan összekötő helyi Sóhajok hídjáról, a SkyBridge-ről elképesztő kilátás nyílik a városra és környékére.

Erősen ajánljuk Marty Mellway 7,5 perces díjnyertes kisfilmjét Bali igazi életéről. Előre szólunk: most azonnal akarsz majd indulni!