2015 augusztus 26. 03:00 A „főváros” (ez az Angkor szó jelentése) a 802 és 1432 között fennállt Khmer Birodalom központja volt. Még ázsiai méretekben sem kis területről beszélünk: virágzása idején magában foglalta a mai Kambodzsa síkságait, Laosz és Thaiföld jelentős részét, a hajdani Kokinkínát és a Mekong-deltát. Maga a város egy hatalmas komplexum, mivel az egymást (néha békésen, de inkább vágó- és szúrószerszámok által) váltó uralkodók a központi mag köré időről időre megépítették a maguk „új” fővárosát. Ezeket négyszögletes, vizesárok-rendszerrel védett fal övezte. A központban a különböző isteneknek szentelt templom állt, északon a királyi palota, körötte a lakónegyedek. Természetesen minden építészeti elem a hindu vallás bizonyos szimbólumaira utalt: a falak és a vizesárkok a hegyeket és tengereket, a hidak a földi és az isteni világ közti kapcsolatot jelképezték. 
Mivel csak a templomok épültek kőből az összes többi építmény – még a királyi paloták is – fából készültek, mára ezek mind az enyészeté lettek. Ezért a mai látogató Angkort egy hatalmas, a dzsungelből félig kinövő, misztikus templomvárosnak látja. 
Egy kis töri: a főváros „magvát” I. Jasovarman alapította a Bakheng-hegy körül. A csúcsot terasszá alakították, tetejére ötszintes, piramis alakú templomot húztak fel, amelynek fő szentélyét Sivának ajánlották. I. Szurjavarman alaposan kiterjesztette a birodalmat, és ennek fővárosát. Ekkor Angkor lakóinak száma csaknem 1 millió volt! Ezt a számadatot kéretik ahhoz viszonyítani, hogy a 11. században járunk, amikor mi magyarok, épphogy kivettük a nyereg alól az ott puhított húst, és Európa többi része is a „sötét középkorban” senyvedett. Kontinensünk legnagyobb városaiban 5-20.000 ember élt… Angkorban a nagy víztározó megépítésével lehetővé vált, hogy évente háromszor arassanak rizst, 2,5 tonna/hektár terméshozamot érve el. Ismét csak magunkhoz viszonyítva: Európában ekkor hektáronként kb. 0,3 tonna gabonát termeltek, sőt, ma búzából 4-5 t/ha, rizsből 5-12 t/ha a hozam. Hoppá!
II. Szurjavarman (1113–1150) uralkodása a khmer kultúra aranykora. Ekkor épült Ázsia legnagyobb vallási épülete, a Visnu istennek szentelt Angkor Wat.
Utóda, VII. Dzsajavarman, a Khmer Birodalom utolsó nagy királya szintén új város építésébe kezdett: Angkorthom-ot (a „nagy város”), 10 kilométeres fal vette körül. A falból nyíló öt monumentális kapuhoz a vizesárkok fölött átívelő hidak vezettek. A király által meghonosított új vallás, a mahájána buddhizmus emblémája a csodálatos, piramis alakú, háromteraszos Bajon-templom. Tornyain ma is 196 darab 2,5 méter magas szobor áll, amelyek Buddha arcvonásait ábrázolják. Az uralkodó anyja emlékére egy lenyűgöző kolostort is építtetett – ez a Ta Prohm. Misztikus épület: meghagyták úgy, ahogy a régészek találták, az őserdő fáinak hatalmas gyökereivel benőve. A rengeteg templom és lakóház mellett VII. Dzsajavarman komoly úthálózatot hozott létre pihenőházakkal, sőt 102 kórházat is emeltetett. 
A korabeli khmer társadalom élén a király állt, aki – természetesen – közeli kapcsolatban volt az istenekkel, főleg azzal, akinek tiszteletére a főtemplomot építette. Ez az istenség lett a birodalom „aktuális” védelmezője. A felső réteghez a papok, szerzetesek, katonák, építőmesterek és kereskedők tartoztak. A gazdaság fő ága a fejlett mezőgazdaság volt (lád fent a rizstermelési adatokat!), a földművesek saját birtokkal rendelkeztek, terményeiket a piacon adták el. A nők társadalmi státusz tekintetében a férfiakkal egyenrangúak voltak, bár a királynak azért több felesége és ágyasa volt. A khmerek mellett kínaiak, indek, malájok és egyéb idegenek is éltek a birodalomban, leginkább kereskedők és tengerészek.
Elterjed nyugati tévhit, hogy Angkort a 19. században „fedezték fel”. Leginkább azért, mert sohasem „veszett el”: a khmerek mindig is tudtak a létezéséről, a nagy birodalom hanyatlása után is folyamatosan működött a régi templom, Angkor Wat. Tény, hogy a virágkornak rég vége volt, de a környező, kisebb épületeket rizstermelők és halászok lakták.
A 16. század során portugál misszionáriusok vetődtek a városba. Rajongó elbeszéléseik nyomán seregnyi egyházi személy és kereskedő indult útnak Portugáliából, Spanyolországból és Franciaországból, felkeresni a „nagy fallal körbevett várost”. Az európai közvélemény az 1878-as párizsi világkiállításon hallott először a csodálatos helyről, amikor innen származó szobrokat mutattak be. Ez indította be a turizmust, amely mára komoly méreteket öltött: Ázsia egyik leglátogatottabb célpontja, 1992 óta a Világörökség része. Mondjuk, nem véletlenül!
Klikk ide, ha személyesen szeretnéd felfedezni Angkor mellett Vietnam déli részét, a Mekong-deltát és Kambodzsa fővárosát is.
